Archívum: ‘Fogyasztóvédelem’ kategória

Vásárlók könyve – fogyasztóknak és kezdő vállalkozóknak

October 11th, 2008

Jelen írás röviden összefoglalja a vásárló jogait, melyet minden vállalkozónak tudnia – és alkalmaznia – kell vállalkozásában.

Amennyiben a vásárlónak bármilyen panasza van az üzletben vásárolt áruval, a vendéglátóhelyen kapott szolgáltatással vagy a kölcsönzött termékkel kapcsolatban, a panaszát szóban vagy a vásárlók könyvébe történő bejegyzéssel, írásban teheti meg. A vásárlót e jogának gyakorlásában megakadályozni vagy befolyásolni tilos.

Ha különösen sérelmesnek tartjuk esetünket, és a kereskedő nem orvosolja a panaszt, érdemes inkább a vásárlók könyvébe történő bejegyzést választani, mert a szóbeli kérést utóbb nehezebb bizonyítani.

A vásárlók könyvét a jegyző hitelesíti, számozott oldalakból áll, és minden, a fogyasztókkal közvetlen kapcsolatban álló kereskedelmi, vendéglátó, fogyasztási cikkeket javító és kölcsönző tevékenységet végző helyen lennie kell (pl. üzletben, piaci elárusító helyen, étteremben, büfében, motelben, benzinkúton), ezért ne fogadjuk el, ha a kereskedő azt állítja, hogy az ő boltjában nincs.

A vásárlók könyvét az üzletekben jól látható és könnyen hozzáférhető helyen kell elhelyezni, olyan módon, hogy a fogyasztó segítség nélkül is bejegyzést tehessen. A vásárló által tett bejegyzést érdemben meg kell vizsgálni, és az intézkedésről a vásárlót tájékoztatni kell. A jegyző, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság és a regionális felügyelőségek két évre visszamenőleg vizsgálhatják a vásárlók könyvébe tett bejegyzéseket.

Az a kereskedő, aki a vásárlók könyvét szabálytalanul kezeli, a fogyasztóvédelmi felügyelőség intézkedésével, és akár ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal is számolhat (a szabálysértési tényállás megnevezése: kereskedésre vonatkozó szabályok megsértése).

Forrás: Magyarország.hu

A fogyasztók jogai

October 6th, 2008

A fogyasztói jogok

A fogyasztóvédelem célja, hogy a fogyasztók jogait a leghatékonyabban védje a gyártókkal, kereskedőkkel szemben. Amikor fogyasztói jogokról hallunk, általában kizárólag a jótállási és szavatossági jogok jutnak eszünkbe, ezek azonban igényérvényesítési lehetőségek.

A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény az alábbi fogyasztói jogokat nevesíti:

  1. biztonsághoz való jog (a fogyasztó védelme az életre és egészségre veszélyes árucikkekkel és szolgáltatásokkal szemben) ,
  2. tájékoztatáshoz való jog (megfelelő tájékoztatás például az áru használatáról, minőségéről, a használatával járó veszélyekről; a hirdetés, a reklám és a címkézés az áru, szolgáltatás tényleges tulajdonságait tükrözze) ,
  3. oktatáshoz való jog (iskolai és iskolán kívüli oktatás keretében meg kell ismertetni az igényérvényesítéshez szükséges jogszabályokat, a fogyasztóval meg kell ismertetni a jogait és kötelezettségeit, az igényérvényesítési lehetőségeit) ,
  4. gyors, hatékony és egyszerű jogérvényesítéshez való jog (békéltető testületek működtetése) ,
  5. a fogyasztói érdekek képviseletéhez való jog (fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek működésének állami támogatása).

A fogyasztói jognak minősül még ezek mellett például:

  1. a választáshoz való jog (a különböző áruk és szolgáltatások közül a fogyasztó szabad döntése szerint, tisztességtelen befolyásolástól mentesen választhasson),
  2. a jogorvoslathoz való jog (a nem megfelelő áru, szolgáltatás esetében a fogyasztó hatékony eszközökkel tudja a jogos igényeit, kártérítési követelését érvényesíteni),
  3. az alapszükségletek kielégítéséhez való jog,
  4. a tiszta környezethez való jog.

Forrás: Magyarország.hu

Levásároltathatom-e a vevővel a visszahozott árut, vagy vissza kell adnom a pénzét?

October 6th, 2008

Ezzel az írással a vállalkozók fogyasztóvédelemmel kapcsolatos tudását – amely a jövőben egyre nagyobb szerepet fog játszani az eredményes vállalkozásban – szeretnem bővíteni, illetve a “levásároltatás” intézményét és lehetőségét kitisztázni.

Az ún. levásároltatás nem ismeretlen a magyar vásárlók körében, azonban ennek a gyakorlatnak mindkét lényeges előfordulási formája jogszabályba ütközik

  1. az üvegbetéttel és
  2. a minőségi kifogások rendezésével

kapcsolatos eljárásokban.

A levásároltatás egyik általános területe az üvegvisszaváltás, amikor az üzletben csak azzal a feltétellel veszik át a visszaváltható üveget, műanyag palackot, ha a betét árát a vevő levásárolja, vagy az érte kapott utalványt az üzletben meghatározott időn belül (általában azonnal) beváltja. Olyan eset is előfordul, hogy a vevőt arról győzködik, hogy a készpénzes visszaváltás csak a külön erre kialakított helyiséggel rendelkező szupermarketekben működik. Azonban még az ennél jobban hangzó magyarázat sem állja meg a helyét: az üzlet nem kötelezheti a vevőt a betét árának megfelelő vásárlásra. A kereskedő az általa forgalmazott betétdíjas üveg visszaváltását köteles biztosítani, és a jogszabály mennyiségi korlátot sem ír elő. Így például, ha a boltban kapható egy üdítőital, akkor annak betétes üvegét – a visszavitt üvegek számától függetlenül – akkor is vissza kell váltania a kereskedőnek, ha azt nem abban a boltban vásárolták.

A minőségi kifogások rendezése során is gyakran előfordul, hogy a kereskedő azzal a feltétellel veszi vissza a hibás árut, ha annak értékét a vevő az üzletben levásárolja. Nagyon fontos tudni, hogy a Ptk. mind a jótállási, mind a szavatossági időn belül történő igényrendezés alapján csak kijavításra, cserére, árleszállításra és – a szerződéstől történő elállás esetében – a vételár visszafizetésére ad lehetőséget . Természetesen a panasz gyors és hatékony rendezése érdekében a vevő által is elfogadott levásárlásra is sor kerülhet (pl. a hibás cipő helyett egy másikat kapunk a kereskedőtől), de az eladó nem ragaszkodhat ehhez a megoldáshoz, ha a vevő ettől elzárkózik. (A gyakorlat azt mutatja, hogy a vevők az esetek döntő többségében “belemennek” ebbe a lehetőségbe, egyrészt azért, mert nem ismerik a jogaikat, másrészt azért mert – jogosan – attól tartanak, hogy jelentősen megnehezül a vita rendezése, ha nem fogadják el a kereskedő ajánlatát.)

Ha a levásároltatás bármilyen formájával találkozik a vevő, lehetősége van panaszt tenni szóban vagy a vásárlók könyvébe, értesítheti a felügyeleti szerveket (pl. jegyző, fogyasztóvédelmi felügyelőségek), vagy nem vállalva a hosszas procedúrát beletörődhet a veszteségbe. A jogszabállyal ellentétes gyakorlat főként a szavatossági vagy jótállási igények érvényesítése során érintheti érzékenyen a fogyasztót.

A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság szakvéleménye

A köztudatban a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság a fogyasztó és a kereskedő közötti vitarendezési fórumként is él, ez azonban jelenleg már téves elképzelés. 2003. szeptember 1-jét megelőzően a kereskedő köteles volt a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségtől kérni szakvéleményt a panasszal érintett árura vonatkozóan, és ez számára kötelező volt. Ezt követően vita esetében már a fogyasztónak kellett szakvéleményt beszereznie, viszont az abban foglaltak már nem kötelezik a kereskedőt.

Egy GKM rendelet – a fogyasztói szerződés keretében érvényesített szavatossági és jótállási igények intézéséről szóló 49/2003. (VII. 30.) GKM rendelet – 2004. június 30-i módosítását követően a jogszabály nem nevesíti a Fogyasztóvédelmi Hatóságot sem, mint a fogyasztó kérésére szakvéleményt kibocsátani jogosult intézményt. Ettől függetlenül a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság továbbra is ad szakvéleményt, ám a jogszabályváltozás azt kívánja érzékeltetni, hogy más – megfelelő jogosultsággal rendelkező – szervezetektől is kérhető vizsgálat. (49/2003. (VII.30) GKM rend. 7.§ (3) bek.)

Értelemszerűen a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság szakvéleményének megkérése már nem kötelező a felek részére. Amennyiben ezt mégis megkérik, az nem kötelezi a feleket (sem a kereskedőt, sem a fogyasztót) a vita meghatározott módon történő rendezésére. A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság szakvéleménye – a többi jogosult intézmény megállapításához hasonlóan – vita esetében csak bizonyítási eszközként használható fel. A felek el is fogadhatják a szakvéleményt a vitarendezés alapjául – ekkor nem fordulnak békéltető testülethez vagy bírósághoz -, és ez természetesen lényegesen meggyorsítja az eljárást, valamit kevesebb költséggel jár.

Forrás: Magyarország.hu

Kell-e az eladó termékekhez adni? (Jótállási jegy)

October 5th, 2008

Jótállási jegy

Egy 2003-as kormányrendelet – 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet – mellékletében felsorolt valamennyi tartós használati cikk vásárlásával – a jogszabály erejénél fogva – jótállási kötelezettség keletkezik, és a kereskedőknek külön kérés nélkül át kell adniuk a jótállási jegyet a vásárlónak.

Korábban a jótállási jegy és az ellenérték kifizetésének igazolása együttesen biztosította a minőségi kifogások érvényesíthetőségét, bármelyik hiányában az eladó megtagadhatta a fogyasztó kérését.

A 2003. november 21-étől vásárolt termékek esetében – illetve az újonnan épített lakásoknál 2003. december 5-étől – a jótállási igények már a jótállási jegy szabálytalan kiállítása vagy a fogyasztó részére történő átadásának elmaradása esetében is érvényesíthetők, ezért nem szabad beletörődni abba, ha a kereskedő a jótállási jegy átadásához köti például a kijavítást, miközben a számla a rendelkezésére áll.

A jótállási jegyet közérthetően és egyértelműen, magyar nyelven kell megfogalmazni , és azon fel kell tüntetni :

  1. a forgalmazó nevét és címét,
  2. a fogyasztási cikk megnevezését, típusát, gyártási számát, továbbá – ahol alkalmazható – azonosításra alkalmas részeinek meghatározását,
  3. a gyártó és – külföldről származó termék esetén – az importáló nevét, címét,
  4. a fogyasztót a jótállás alapján megillető jogokat, azok érvényesíthetőségének határidejét, helyét és feltételeit,
  5. a vásárlás vagy az üzembe helyezés időpontját.

A jótállás a fogyasztó törvényből eredő jogait nem érinti, vagyis szavatossági jogokat és kártérítési igényt a jótállási határidő után is érvényesíteni lehet, erre a jótállási jegynek is utalnia kell. A fogyasztó a kijavítás iránti igényét a forgalmazó által a jótállási jegyen feltüntetett javítószolgálatnál közvetlenül is érvényesítheti.

Az újonnan épített lakások és lakóépületek vonatkozásában kiadott jótállási jegynek tartalmaznia kell:

  1. a jótállás körébe tartozó lakás, a lakást kiszolgáló helyiségek és épületrészek, valamint épületszerkezetek és berendezések meghatározását,
  2. a jogosultat a jótállás alapján megillető jogokat, azok érvényesíthetőségének határidejét és feltételeit,
  3. a vállalkozó és az általa a javításra kijelölt szervezet nevét és címét,
  4. az átadás-átvételi eljárás befejezésének időpontját.

Hasonló szabályokat kell alkalmazni a 249/2004. (VIII. 27.) Korm. rendelet mellékletében felsorolt, a fogyasztó által megrendelt javító-karbantartó szolgáltatások esetében (pl. lakás-karbantartási és javítási szolgáltatások, háztartási gépek, személygépkocsik és motorkerékpárok javítása), amennyiben a szolgáltatásnak az általános forgalmi adót és az anyagköltséget is magában foglaló díja a húszezer forintot meghaladja. A javítást, karbantartást végző vállalkozónak szintén van jótállási kötelezettsége. A vállalkozó is köteles a fogyasztónak a szolgáltatás díjának átvételekor, legkésőbb a dolognak a fogyasztó vagy megbízottja részére történő átadásakor – külön kérés nélkül – jótállási jegyet átadni, és a jótállási jegy szabálytalan kiállítása vagy a fogyasztó részére történő átadásának elmaradása esetében is fennáll a jótállási kötelezettség.

Forrás: Magyarország.hu

Kell-e az eladó termékekhez adni? (Használati és kezelési útmutató)

October 4th, 2008

Jó, ha tisztában vagyunk azzal, hogy kereskedőként kell-e az eladó termékekhez használati és kezelési útmutatót adni. De egész pontosan mit is takar mindez? Az alábbiakban erről lesz szó.

Használati és kezelési útmutató

A használati és kezelési útmutató – a minőségtanúsítás mellett – a vásárlási tájékoztató része. A használati és kezelési útmutató tartalmazza a termék rendeltetésszerű használatához, működtetéséhez, kezeléséhez, eltarthatóságához, felhasználhatóságához szükséges feltételeket és ismereteket, a minőségtanúsítás pedig a terméknek a vásárló számára lényeges tulajdonságairól, főbb minőségi, műszaki és egyéb jellemzőiről, minőségi osztályáról ad tájékoztatást.

A fogyasztóknak – a fogyasztási cikk jellegétől és tulajdonságaitól függően – írásban, magyar nyelven és közérthetően kell megkapniuk a vásárlási tájékoztatót. A kereskedő köteles biztosítani az importált áruhoz csatolt külföldi tájékoztatóval megegyező magyar nyelvű ismertetőt. Ennek ellenére gyakran előfordul, hogy a könyvformájú idegen nyelvű leíráshoz pár soros magyar szöveg tartozik, ekkor kérjük a kereskedőtől a teljes magyar ismertetőt.

Külön miniszteri közlemény tartalmazza azoknak a termékeknek a körét, amelyek csak vásárlási tájékoztatóval kerülhetnek forgalomba. A vásárlási tájékoztatóval kapcsolatos előírások megtartását a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság és a regionális felügyelőségek ellenőrzik, és megtiltják, illetve feltételhez kötik azoknak a termékeknek a forgalomba hozatalát, amelyekhez az előírt vásárlási tájékoztatóról nem gondoskodtak.

A gyártó köteles biztosítani a megfelelő használati és kezelési útmutatót, amennyiben az hiányzik, a forgalmazó köteles pótolni. Ha vita van a tájékoztatás megtörténtéről, a forgalmazónak kell ezt bizonyítania. A fogyasztó – választása szerint – a gyártóval, illetve az árut forgalomba hozó bármelyik gazdálkodó szervezettel szemben érvényesítheti jogait, függetlenül attól, hogy a gyártót megnevezték-e.

A cikk itt folytatódik a jótállási jeggyel kapcsolatos tudnivalókkal.

Forrás: Magyarország.hu

Amit a fogyasztási cikkekkel kapcsolatos reklamációról tudni érdemes a vállalkozóknak és a fogyasztóknak (2. rész)

October 3rd, 2008

(Az írás első része itt olvasható)

Reklamáció a fogyasztóvédelmi és szakmai szerveknél

Amennyiben a kereskedő nem fogadja el a minőségi kifogást, vagy elfogadja, de semmit sem tesz, a fogyasztó a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságnál vagy az illetékes jegyzőnél tehet panaszt, illetve megkeresheti a termékhez kapcsolódó szakmai szervet, vagy egy fogyasztói jogokat védő társadalmi szervezetet (pl. Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület ). Ezek a konkrét ügyben nem hozhatnak határozatot (tehát pl. nem kényszeríthetik a cipő kicserélésére a kereskedőt), de jó esély van arra – ha egyébként jogos a reklamáció -, hogy a forgalmazó mégis hajlandó lesz a fogyasztói kérést teljesíteni. (A tapasztalatok szerint a fogyasztók a legritkább esetben állnak ki érdekeikért, és a forgalmazó általában nem is tart a következményektől.)

Az üzletben a vásárlót jól láthatóan és olvashatóan tájékoztatni kell arról, hogy panaszával – annak jellege szerint – a jegyzőhöz és a fogyasztóvédelmi hatósághoz, a területi gazdasági kamarák mellett működő békéltető testülethez, illetve élelmiszer-előállító és -feldolgozó tevékenységet végző kereskedelmi egységek esetében az MgSzH-hoz ( Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal ). fordulhat. A tájékoztatón fel kell tüntetni e szervezetek címét és telefonszámát.

A békéltető testületek közreműködése

A fogyasztó és a forgalmazó közötti vitás ügy (fogyasztói vita) tényleges lezárására a békéltető testületek vagy a bíróság eljárását lehet kezdeményezni. A békéltető testület határozata nem mindig kötelező a forgalmazó számára.

A békéltető testület a területi gazdasági kamarák mellett működő független testület, célja, hogy egyezséget hozzon létre a felek között. Egyezség hiányában az ügyet a fogyasztói jogok gyors, hatékony és egyszerű érvényesítésének biztosítása érdekében dönti el . A békéltető testület eljárása lehetőséget biztosít arra a feleknek, hogy a vitát peren kívül rendezzék.

A békéltető testület hatáskörébe tartozik:

  1. A termék minőségével, biztonságosságával és a termékfelelősségi szabályok alkalmazásával, a szolgáltatás minőségével, valamint
  2. a szerződések megkötésével és teljesítésével

kapcsolatos fogyasztói jogviták bírósági eljáráson kívüli rendezése.

A békéltető testületek eljárásának megindítása

A fogyasztóvédelmi törvény szerint a békéltető testület bárki kérésére köteles haladéktalanul, írásban vagy más megfelelő formában tájékoztatást adni a hatásköréről, illetékességéről, eljárásának szabályairól és költségeiről, határozatainak típusairól, kikényszerítésének módjáról és a rendelkezésre álló jogorvoslatokról.

A békéltető testület eljárása megindításának feltétele, hogy a fogyasztó az érintett vállalkozással közvetlenül megkísérelje a panaszügy rendezését.

A békéltető testület eljárása a fogyasztó kérelmére indul. A kérelmet a békéltető testület elnökéhez kell írásban benyújtani.

A kérelemnek tartalmaznia kell:

  1. a fogyasztó nevét, lakóhelyét vagy tartózkodási helyét,
  2. a fogyasztói jogvitával érintett vállalkozás nevét, székhelyét vagy érintett telephelyét,
  3. a fogyasztó álláspontjának rövid leírását, az azt alátámasztó tényeket és azok bizonyítékait,
  4. a fogyasztó nyilatkozatát arról, hogy megkísérelte a vitás ügy rendezését a vállalkozással,
  5. a fogyasztó nyilatkozatát arra nézve, hogy az ügyben más békéltető testület eljárását nem kezdeményezte, közvetítői eljárást vagy polgári peres eljárást nem indított,
  6. a testület döntésére irányuló indítványt.

A kérelemhez csatolni kell azt az okiratot, illetve annak másolatát (kivonatát), amelynek tartalmára a fogyasztó bizonyítékként hivatkozik, így különösen a vállalkozásnak az írásbeli nyilatkozatát a panasz elutasításáról, ennek hiányában a fogyasztó rendelkezésére álló egyéb írásos bizonyítékot az előírt egyeztetés megkísérléséről.

Ha a fogyasztó meghatalmazott útján jár el, a kérelemhez csatolni kell a meghatalmazást.

Az eljárás megindulásától kezdődő határidők számításakor az eljárás megindulásának az minősül, amikor a hiánytalan kérelem a békéltető testület elnökéhez beérkezik.

Az elnök a körülmények mérlegelése alapján kezdeményezheti az eljárás írásbeli lefolytatását, a meghallgatás mellőzéséhez azonban mindkét fél hozzájárulását be kell szereznie.

Az értesítésben a vállalkozást fel kell szólítani, hogy az értesítés részére történt kézbesítésétől számított nyolc napon belül írásban nyilatkozzék (válaszirat) a fogyasztó igényének jogosságát és az ügy körülményeit, valamint a tanács döntésének kötelezésként történő elfogadását (alávetés) illetően, nyilatkozatában jelölje meg az állításait alátámasztó tényeket és azok bizonyítékait, illetve csatolja azokat az okiratokat (ezek másolatát), amelyek tartalmára bizonyítékként hivatkozik. Figyelmeztetni kell a vállalkozást, hogy az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozattételének elmaradása esetén a tanács a rendelkezésére álló adatok alapján határoz.

A vállalkozás válasziratának másolatát az elnök a kérelmezőnek haladéktalanul megküldi, ha pedig erre már nincs elegendő idő, azt a meghallgatáson adja át.

Ha a vállalkozás válasziratát nem terjeszti elő, a tanács köteles az eljárást folytatni, anélkül, hogy a mulasztást a kérelmező állításai elismerésének tekintené.

Az eljárás során a tanács elnöke egyezséget kísérel meg létrehozni a felek között. Ha az egyezség megfelel a jogszabályoknak, a tanács azt határozattal jóváhagyja, ellenkező esetben, illetve egyezség hiányában az eljárást folytatja.

Az eljárás során a tanács köteles a feleket egyenlő elbánásban részesíteni. Köteles lehetőséget adni a felek számára álláspontjuk előadására, illetve beadványaik előterjesztésére. A tanács elnöke szükség esetén a fogyasztót jogairól és kötelezettségeiről tájékoztatja.

A tanács az eljárást megszünteti, ha

  • a fogyasztó a kérelmét visszavonja,
  • a felek az eljárás megszüntetésében megállapodnak,
  • az eljárás folytatása lehetetlen,
  • az eljárás folytatására a tanács megítélése szerint bármely okból – ideértve a kérelem megalapozatlanságát is – nincs szükség.

A tanács az ügy érdemében szótöbbséggel dönt.

A tanács az eljárást az annak megindulását követő kilencven napon belül befejezi, indokolt esetben ezt a határidőt a testület elnöke legfeljebb harminc nappal meghosszabbíthatja.

A békéltető testületek határozata

Egyezség hiányában a tanács az ügy érdemében

  • kötelezést tartalmazó határozatot hoz, ha a kérelem megalapozott, és a vállalkozás – a békéltető testületnél vagy a kamaránál nyilvántartott, illetve kereskedelmi kommunikációjában közölt – általános alávetési nyilatkozatában, az eljárás kezdetekor vagy legkésőbb a döntés meghozataláig nyilatkozatában a békéltető testület döntését magára nézve kötelezőként elismerte, vagy
  • ajánlást tesz, ha a kérelem megalapozott, azonban a vállalkozás az eljárás kezdetekor úgy nyilatkozott, hogy a tanács döntését kötelezésként nem ismeri el, illetve ha a tanács döntésének elismeréséről egyáltalán nem nyilatkozott.

A kötelezést tartalmazó határozatnak, illetve az ajánlásnak ki kell terjednie a kérelemben előterjesztett valamennyi indítványra és a döntés alapjául szolgáló indokokra. A kötelezést tartalmazó határozatban rendelkezni kell az eljárás költségének összegéről és annak viseléséről. Az eljárás költségét az a fél viseli, akinek terhére a tanács az ügyet eldöntötte.

A kötelezést tartalmazó határozatban megállapított kötelezettség teljesítésére rendszerint – a határozat kézbesítését követő naptól számított – tizenöt napos határidőt kell szabni.

A tanács határozatát, illetve ajánlását annak meghozatala napján hirdeti ki. A kihirdetett határozat, illetve ajánlás írásba foglalt egy-egy példányát legkésőbb tizenöt napon belül meg kell küldeni a feleknek.

A tanács határozata, illetve ajánlása nem érinti a fogyasztónak azt a jogát, hogy igényét bírósági eljárás keretében érvényesítse.

A tanács kötelezést tartalmazó határozata, illetve ajánlása ellen fellebbezésnek nincs helye, annak hatályon kívül helyezése azonban kérhető a bíróságtól.

Forrás: Magyarország.hu

Amit a fogyasztási cikkekkel kapcsolatos reklamációról tudni érdemes a vállalkozóknak és a fogyasztóknak (1. rész)

October 2nd, 2008

Az alábbiakban a fogyasztási cikkekkel kapcsolatos reklamációk menetét, lehetőségét mutatjuk be. Hasznos olvasmány mind fogyasztóknak, mind fogyasztási cikkeket értékesítő vállalkozóknak (illetve alkalmazottaiknak). Jelen írás a két részes cikksorozat első része.

Amennyiben a fogyasztási cikk minősége nem megfelelő, úgy a fogyasztó szavatossági illetőleg jótállási szabályok alapján érvényesítheti igényét. A szavatosság szabályait a Ptk 305-311/A §-a, míg a jótállás szabályait a Ptk 248. §, kötelező jótállás esetén ehhez kapcsolódóan az egyes kormányrendeletek tartalmazzák. [Az egyes javító-karbantartó szolgáltatásokra vonatkozó kötelező jótállásról szóló 249/2004. (VIII. 27.) Korm. rendelet, a lakásépítéssel kapcsolatos kötelező jótállásról szóló 181/2003. (XI. 5.) Korm. rendelet és az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet]

A forgalmazó megkeresése, a panasz rögzítése

Amennyiben a vásárlást követően a jótállási vagy a szavatossági idő (a 2003. július 1. után a szavatossági idő fogyasztói szerződés keretében vásárolt termékek esetében 2 év) még nem telt el, a fogyasztónak a forgalmazót, vagyis azt az üzletet kell felkeresnie panaszával, ahol a terméket vásárolta.

A kifogás érvényesítéséhez szükséges az ellenérték megfizetését igazoló bizonylat (számla, blokk), vagy a jótállási jegy, és maga a termék is. A forgalmazó azonban nem követelheti a fogyasztótól, hogy a rögzített bekötésű, illetve a 10 kg-nál súlyosabb, vagy tömegközlekedési eszközön kézi csomagként nem szállítható fogyasztási cikket – a járművek kivételével – vigye vissza. Ezeket az üzemeltetés helyén kell megjavítani.

A forgalmazó a fogyasztó kifogásáról jegyzőkönyvet köteles felvenni, amelyben rögzíti :

  1. a fogyasztó nevét, címét,
  2. a fogyasztási cikk (a továbbiakban: áru) megnevezését, vételárát,
  3. a vásárlás időpontját,
  4. a hiba bejelentésének időpontját,
  5. a hiba leírását,
  6. a fogyasztó által érvényesíteni kívánt igényt,
  7. a kifogás rendezésének módját (ha ez eltér a fogyasztó igényétől, ezt meg is kell indokolni).

A fogyasztónak meg kell kapnia a jegyzőkönyv másolatát , mert egyrészt ezen ellenőrizhetjük a panasz felvételét, másrészt könnyebb a kifogás bejelentésének igazolása.

Ha a forgalmazó – jogszabályi kötelezettségének ellenére – nem akar jegyzőkönyvet felvenni, a vásárlók könyvébe tehetünk bejegyzést, és ezzel a regionális fogyasztóvédelmi felügyelőséghez fordulhatunk.

Amennyiben a forgalmazó azonnal nem tud a fogyasztó igényének teljesíthetőségéről nyilatkozni, a jogszabály alapján három munkanapon belül köteles értesíteni álláspontjáról a fogyasztót.

Kinek kell bizonyítania a hibát?

A vásárlást követő 6 hónapon belül felismert hiba esetén úgy kell tekinteni, hogy a hiba már a teljesítés (vásárlás) időpontjában megvolt, kivéve, ha a dolog természetével, vagy a hiba jellegével összeegyeztethetetlen. Ezért a hat hónapon belüli hiba esetén a forgalmazónak kell bizonyítania, hogy a vásárláskor még nem volt hibás a termék . A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy amennyiben a forgalmazó nem fogadja el a vásárló panaszát, elutasítja az igényét, úgy a vásárló által – esetlegesen – indított bírósági eljárásban a forgalmazónak kell bizonyítania igazát. Fontos tudni, hogy a hiba felfedezésétől számított két hónapon belül közölt kifogást kellő időben közöltnek kell tekinteni (a forgalmazók gyakran arra hivatkoznak, hogy a fogyasztó elkésett a hiba bejelentésével).

Ha a vásárlástól már hat hónap már eltelt (de a jótállási vagy szavatossági határidő még nem), a fogyasztónak kell bizonyítania azt, hogy a hiba már a vásárlás időpontjában is fennállt. A bizonyítást a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság vagy más feljogosított intézmény által kiadott szakvéleménnyel teheti meg. A szakvélemény költségét (vizsgálati díj, a termék elküldésének postai költsége, stb.) ebben az esetben a fogyasztó viseli, és a kereskedőt csak bírósági döntés kötelezheti ennek megtérítésére. Fontos tudni, hogy a szakvélemény alapján a kereskedő nem köteles teljesíteni a vásárló kérését, akkor sem, ha az a fogyasztó állítását igazolja. Azonban, ha az ügy bírósági útra terelődik, a szakvélemény bizonyítékként felhasználható a tárgyaláson. A fogyasztóvédelmi felügyelőségeknél érdeklődhetünk arról, hogy milyen intézmények végzik az ügyben érintett termékre vonatkozó vizsgálatokat.

A fogyasztó igényének teljesítése

Amennyiben a forgalmazó elfogadja a kifogás jogosságát a fogyasztó a szavatossági szabályok szerint, a törvényi sorrendben – és a Polgári Törvénykönyvben meghatározott feltételekkel – az alábbiak teljesítését kérheti a forgalmazótól:

  1. elsősorban kijavítást vagy kicserélést követelhet;
  2. másodsorban megfelelő árleszállítást igényelhet, vagy elállhat a szerződéstől.

A szerződéstől való elállás azt jelenti, hogy a fogyasztónak vissza kell kapnia az áru ellenértékét, és nem azt, hogy az üzletben levásároltatják vele az összeget. A levásároltatásra a fogyasztó nem kötelezhető, ilyen igényérvényesítési lehetőséget a jogszabályok nem ismernek.

Ha a fogyasztó a fogyasztási cikk meghibásodása miatt a vásárlástól (üzembe helyezéstől) számított három munkanapon belül érvényesít csereigényt, a forgalmazó akkor is köteles azt kicserélni, ha ez számára aránytalan többletköltséggel jár, feltéve, hogy a meghibásodás a rendeltetésszerű használatot akadályozza. (Például, ha egy tévé már a második napon meghibásodott és nem működött, ám az egyszerűen, alacsony költséggel kijavítható, a vevő nem köteles várni a megjavításra, új készülékre jogosult.) .

A kijavítás szabályai

A forgalmazó köteles a fogyasztót tájékoztatni arról, hogy a kijavítást vagy kicserélést – az áru tulajdonságaira és a fogyasztó által elvárható rendeltetésére figyelemmel – megfelelő határidőn belül, a fogyasztónak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni. A forgalmazónak törekednie kell arra, hogy a kijavítást vagy kicserélést legfeljebb tizenöt napon belül elvégezze. A jogszabály pontos javítási határidőt nem határoz meg.

A rögzített bekötésű, illetve a 10 kg-nál súlyosabb, vagy tömegközlekedési eszközön kézi csomagként nem szállítható fogyasztási cikket – a járművek kivételével – az üzemeltetés helyén kell megjavítani. Ha a javítás az üzemeltetés helyén nem végezhető el, a forgalmazó köteles gondoskodni a le- és felszerelésről, valamint az el- és visszaszállításról.

A kijavításig vagy kicserélésig az ellenszolgáltatás arányos részére nézve a jogosultat visszatartási jog illeti meg, vagyis a kijavításig nem kell megfizetnie a vételár még fennmaradó részét. Ha a kötelezett a kijavítást nem megfelelő határidőre vállalja, illetve ha nem végzi el, a jogosult a hibát a kötelezett költségére maga is kijavíthatja, vagy mással kijavíttathatja.

Javításra az árut elismervény ellenében kell átvenni. Az elismervényen fel kell tüntetni:

  1. a fogyasztó nevét és címét,
  2. az áru azonosításához szükséges adatokat,
  3. az áru átvételének idejét, és
  4. azt az időpontot, amikor a fogyasztó a kijavított árut átveheti.

Ha a forgalmazó a termék kijavítását megfelelő határidőre nem vállalja, vagy nem végzi el, a jogosult a hibát a kötelezett költségére kijavíthatja vagy mással kijavíttathatja.

Ha a jogosult például kijavítást kér, erről áttérhet árleszállításra vagy kicserélésre stb., de az áttéréssel okozott kárt köteles megtéríteni a kötelezettnek, kivéve, ha az áttérésre éppen a kötelezett magatartása adott okot, vagy az áttérés egyébként indokolt volt. .

A szavatossági igény érvényesítésével és a kötelezettség teljesítésével, azaz a szerződésszerű állapot megteremtésével összefüggő költségek a kötelezettet terhelik (pl. az anyag-, a munka- és a szállítási költségek). Fogyasztói szerződésben a felek ettől eltérő megállapodása semmis. A dolog kicserélése vagy elállás esetén az addig eltelt időre a jogosult sem használati díjat, sem értékcsökkenést nem köteles fizetni (feltételezve a rendeltetésszerű használatot).

(Az írás második része itt olvasható.)